Bio állattenyésztés

Állattenyésztés

Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Biztosítani kell a növénytermesztés és állattenyésztés egységét, úgy hogy a környezeti elemek (talaj, víz) egyike se károsodjék. Egyik legfontosabb szempont, hogy a tartott állatok által termelt trágya mennyisége összhangban legyen a képződő trágya elhelyezésre alkalmas termő terület nagyságával (legfeljebb 170 kg/ ha– trágyából származó – nitrogénnel terhelhető a termőföld évenként).

Bár nincs kifejezett tiltás az intenzív állatfajtákra, de ajánlott az ellenálló, betegségekre, egészségügyi problémákra kevésbé hajlamos –gyakran őshonos, vagy régóta honos- fajtákat tartani. (pl. mangalica)
A bio állattartás feltételrendszerében legfontosabbak az állatjóléti előírások. Az állatokat nem szabad ketrecben, sőt kötötten sem tartani, és a rácspadozat aránya is erősen korlátozott.

Biztosítani kell a száraz, almozott pihenőhelyet, és az állatok etológiai igényeit kielégítő területet nagyságot az épületben és a kifutón egyaránt. Az állatok elhelyezésénél még a társas viselkedési sajátosságokat is figyelembe veszik.

Az állatok jó közérzete és egészséges fejlődése érdekében biztosítani kell a szabad levegőn való tartózkodás lehetőségét, a megfelelő mozgásteret az épületben és az épületen kívül, előírás, hogy legyen az istállókban elég természetes fény és legyen megfelelő a szellőztetés.

A takarmány zömében ökológiai gazdálkodásból származik.

Előírás, hogy a kérődzőknél a legeltetés maximális mértékű legyen. A fiatal emlősöket elsősorban anyatejjel kell táplálni. Tilos a takarmányhoz antibiotikumot, kokcidiosztatikumot, növekedés-szabályzó, illetve termelékenységfokozó anyagot, hormont vagy hormonhatású anyagot adagolni. Élelmiszerbiztonsági szempontból (pl. kergemarha-kór miatt is) fontos, hogy – a tejtermékeket, a hallisztet, és tojást kivéve- tilos állati eredetű takarmány etetése.

Az állategészségügy a megfelelő fajtára és a jó elhelyezési körülményekre épül. A beteg állatot szabad kezelni akupunktúra, homeopátia gyógynövények és gyógyító ásványok alkalmazásával, ha ez nem elég, akkor az állatok szenvedését, leromlását szokványos készítményekkel kell megakadályozni. Az ilyen kezelés nem lehet preventív, és csak korlátozott számban (évente egyszer-kétszer) alkalmazható, duplára növelt várakozási idő közbeiktatásával.

Méhészet

A közhiedelemmel ellentétben nem minden méz bio. A feltételrendszer szerint bioméz (pollen, propolisz stb. is) csak természetes növényállományból (akác, hárs, selyemkóró stb.) vagy bio növényekből (repce, napraforgó stb.) származhat. Előírás a megkötéseket tartalmaz a gyűjtés helyével, a méhekkel való kíméletes bánásmóddal kapcsolatban. A méhek- illetve a kaptár kezelésére csak természetes anyagok használhatók. A bioméhészet előírásai nagyon szigorúak, igen magas szintű szaktudást és biológiai szemléletet igényelnek.

Az ökológiai gazdálkodás előírásai és az állatvédelem

Az ökológiai állattartás irányelveit korábban már ismertettük, itt csak az ezekből adódó előnyökre hívjuk fel a figyelmet.

Az elmúlt néhány évben jelentősen bővült hazánkban a bio állati termékek kínálata.
Az ökoterméket fogyasztók táborában is különböző nézetekkel találkozhatunk az állati termékek fogyasztásának egészségügyi és etikai vonzatairól.

Az elmúlt néhány év élelmiszerbotrányai után – kergemarha-kór, antibiotikum és hormon a húsban, stb. – a fogyasztók jelentős része nyugtalankodik az állati eredetű élelmiszerek biztonságossága miatt, és nem is alaptalanul. A nem ökológiai gazdaságokban elterjedt a faj biológiai igényeit figyelmen kívül hagyó takarmányozás, ilyenre volt példa a növényevő szarvasmarhának húsliszt – ráadásul szarvasmarhából készült húsliszt- adása, és még ma is gyakorlat a különböző a hozamfokozók etetése, valamint antibiotikumok rutinszerű alkalmazása.

Ezzel szemben az ökogazdaságokban az állatok jellemzően biotáplálékot kapnak vagy bio legelőn legelnek és a rutinszerű gyógyszeres kezelésre, hozamfokozók adagolására nem kerülhet sor.
A faj igényeinek megfelelő takarmányozás, az egészséges tartáskörülmények, a szabad levegőn való tartózkodás és a mozgás lehetősége természetesen meghozza eredményét, hiszen ilyen körülmények között az állatok természetes védekező rendszere sokkal hatékonyabb és még a járvány-veszély sokkal kisebb.

Előnyben kell részesíteni a természetes gyógymódokat, mint például a gyógynövényes kezelést vagy a homeopátiát, akupunktúrát, a szokványos állatgyógyszerek alkalmazására csak vészhelyzetben kerülhet sor, nagyon ritkán és dupla élelmezésügyi várakozási idő közbeiktatásával, ezért nem kell a tejben, tojásban, húsban előforduló gyógyszermaradványoktól tartani.